Timár Péter vagyok, a Piarista Gimnázium végzős diákja. A 2005-2006-os tanévben én képviseltem Szűcs Gáborral az iskolát a salzburgi testvériskolában.
Bár mielőtt kimentem, sokat mondták nekem, hogy nagyon sokban különbözik az ottani iskolarendszer az itthonitól, eleinte mégis szokatlan volt. Az iskolai fegyelem teljesen más, az órákon szinte kötetlen beszélgetés formájában adja le a tanár az anyagot, a diákok sokszor maguk között beszélik meg az adott dolgot, megpróbálják egymásnak elmagyarázni, amit a másik nem ért a tananyagból. Ennek következtében sokkal lassabban haladnak kint az adott tananyag megtanulásával, mint nálunk. Valamint a hangsúly is máson van: míg nálunk például történelemből a helyszín, az évszám, a személy és az esemény fontos, addig kint a miértre fektetnek nagy súlyt. Azaz nem a tényanyagon van a hangsúly, hanem az összefüggések megértésén. Például nagy megrökönyödést váltott ki az osztálytársaimból az a tény, hogy a tanárunk fejből tudott minden szükséges évszámot.
Egyes tantárgyaknál nincs nagy különbség, mint a matematika, a fizika és a kémia. Talán csak annyi, hogy lassabban haladtunk, és hogy a tanárok ki tudták használni az iskola magas technikai felszereltségét, azaz projektorral kivetítették az aktuális anyagot, melyet olykor megkaptunk e-mailben.
Más tárgyaknál viszont jelentős különbségek figyelhetőek meg. Ilyen az irodalom; természetesen különbözött, hogy németnyelvű irodalmat vettünk és elsősorban osztrák vonatkozású irodalmárokról tanultunk, de jelentős még, hogy világirodalmat viszont szinte egyáltalán nem tanultunk. Az egyes korszakokkal sem foglalkoztunk annyira behatóan, hanem egyes témaköröket jártunk körbe és a téma alapján vizsgáltuk a költőket, írókat. Ennek köszönhetően megtörtént, hogy egyik órán még a 18. századdal, a másikon pedig már a 20. századdal foglalkoztunk. A második félévben például a modern németnyelvű dráma volt a téma, e szempontból vizsgáltuk az alkotásokat. Így tanultunk újra feldolgozott, aktualizált antik drámákról, II. világháborúval foglalkozó drámákról, illetve filozófiai témájú drámákról, hogy csak néhányat említsek. A vizsgálódásnál nem is volt fontos annyira a szerző, alig ejtettünk szót Zuckmayerről vagy Dürrenmattról, az alkotásaikon volt a hangsúly.
Fontos megemlíteni a különbséget az ottani és az itthoni tanár-diák kapcsolatról! Míg itthon még „poroszos" rendszer van és elég „messze" vannak a diákok a tanáraiktól, addig kinn mintegy egyenlő félként, barátként kezelik a tanárok a diákokat. Szinte családias a hangulat egy-egy órán. A tanárok sokkal közvetlenebbek az iskolában a tanítás során, és privát kapcsolatuk is sokkal közelebbi a diákjaihoz.
A diákok az év folyamán több, a nálunk átlagos tanítási napoktól eltérő előadási napot szerveznek. Minden diák köteles választani 6.-tól (=10. évf.) egy tantárgyat, amit magasabb óraszámban tanul. Ezekből a tárgyakból tartanak a diákok ismeretterjesztő napokat, ahol népszerűsítik az adott tárgyat. Tavaly például biológiából bioételeket lehetett megkóstolni, valamint különböző előadásokat hallgathattunk. Történelemből pedig uniós napok voltak.
Az osztálykirándulások is másként vannak kint szervezve, mint nálunk. Az 5.-eseknek minden évben sporthetük van, mely során különböző sportágakat próbálhatnak ki és sajátíthatnak el a diákok. A 6. évfolyam diákjai Olaszországba, Rómába tesznek egyhetes kirándulást. A 7.-esek pedig Bécset, Ausztria fővárosát fedezhetik fel. Én is 7.-es osztályban voltam, nagy élmény volt, hogy mennyire más is ott egy osztálykirándulás, mint nálunk. Megkaptuk egész hétre előre a programokat, egy térképet és a minden helyi járatra érvényes bérletet. Mindig megvolt, hogy az adott program előtt mikor és hol találkozunk, és mindenki egyénileg mehetett oda, vagy kisebb csoportokban.
A tanév lezárása a projektnapokkal történik, amikor is a diákok egy bizonyos témakörrel foglalkoznak. Ez lehet egyszerű kerékpározás, valamilyen sportklub látogatása, de komolyabb tevékenység, program is. Mi például a Kubista Prága címmel Prágában voltunk. A város nevezetességeit figyeltük meg, és rajzokat kellett készítenünk a nevezetesebb kubista stílusú épületekről.
Fontos, hogy szót ejtsek a kollégiumról is, ahol egy egész évet töltöttem el. Legfontosabb talán az, hogy Salzburgban az iskolában körülbelül 36 kollégista volt összesen a nyolc évfolyamból. Ennek következtében a kollégiumban nagyon jó, családias a hangulat. A kollégiumi közösséget erősítendő különböző közös programok vannak, mint a hetente 2-3szor megrendezett „Oberstuferunde" (felső tagozatosok köre), közös fürdés egy hétvégén Bad Tölzben, és egy síhétvége. Ez is erősíti a családias hangulatot, amellett, hogy Porenta igazgató úr mint egy második apa őrködik a kollégisták felett.
Ez csak egy piciny szemelvény abból, amit Salzburgban megtapasztaltam, átéltem...