A nagyböjti készületünkben egy újabb erényhez érkeztünk, ami az együttérzés. Ezt tettük a héten a tarsolyunkba a kedvesség, becsületesség és a bátorság mellé. A héten még jobban odafigyeljünk egymásra különösen akkor, ha valakinél „eltört a mécses”, ha valaki „maga alatt van”, jelezzük felé a szeretetünket. A hét színe a lila és a rózsaszín.
Próbáljuk megérteni azt, hogyan éreznek mások, amikor nehéz helyzetbe kerülnek. Ilyenkor megállunk egy pillanatra, és elképzeljük, mi mit éreznénk, ha éppen velünk történne meg ugyanez a baj. Keressük a legjobb megoldásokat, hogy valódi segítséget nyújthassunk annak, akinek szüksége van rá. Igyekszünk vigasztalást nyújtani és a lehető legkedvesebb módon támogatni egymást. Hiszünk abban, hogy a figyelmünkkel és a segítségünkkel szebbé tehetjük a körülöttünk lévők napját.
Jó az Úrban bizakodni. Ő segít és velünk van. Sándor atya áldásával indultunk neki a heti feladatainknak.
Drága Istenem! Szeretnék ezen a héten különösen kedves lenni a családommal, az osztálytársaimmal és tanítóimmal is. Ez nem könnyű nekem, ezért kérlek Téged, hogy segíts, hogy figyelmes tudjak lenni másokkal. Tudjak együtt örülni a barátommal vagy éppen megérteni azt is, ha szomorú valami miatt és nincs kedve velem játszani vagy beszélgetni. Kérlek adj jó szavakat nekem, hogy tudjak másokat bátorítani és felvidítani! Szeretnék sokat mosolyogni is! Add, kérlek, hogy így legyen! Ámen.
Köszönjük Sárközi Sándor atyának, hogy megosztotta velünk gondolatait az együttérzésről.
