„Hozzám jöttél Jézus, ég és föld Királya,
Kicsiny gyermekednek szegényes házába.
Hódolva borulok lábaid elébe,
Hittel, imádással áldásodat kérve.
Köszönöm Jézusom, hogy az enyém lettél,
Kérlek, hogy szívemben örök lakást vegyél.
Maradj mindig nálam, ne hagyj már el soha,
Szeretlek, kincsem nincs, szívem adom oda.
Amen.”
Május utolsó hétvégéje különösen fontos volt a harmadik évfolyam diákjai számára. Szombaton a tanulók és szüleik ünnepélyes bűnbánati liturgián vettek részt a templomban. A gyónás után elégették a bűncédulákat, ezzel is kifejezve, hogy Isten megbocsátotta a bűneiket. Majd fehér ruhába öltöztek, jelképesen Krisztust öltötték magukra, a kis kereszteket is a nyakukba akasztották a tanítók, égő gyertyájuk pedig Krisztus világosságát jelképezte.
Május 31-én vasárnap elérkezett az elsőáldozás napja. Az elsőáldozók és szüleik boldog várakozással és izgatottan érkeztek a templomba. Hónapok óta készültek a gyerekek az ünnepre. Ekkor járultak először a szentáldozáshoz, vették magukhoz az Oltáriszentséget, így valóra válhatott várva várt álmuk, hogy szívükbe fogadhatták azt, aki ,,soha-soha nem hagy el”, az Úr Jézust.
Az elsőáldozási szentmisét Nyeste Pál plébános atya celebrálta. A szentmise elején a szülők áldották meg elsőáldozó gyermekeiket egy imával. A gyerekektől többször is elhangzottak bensőséges imák a szertartás alatt. Az ünnep legmeghatóbb része volt, amikor az elsőáldozók szeretteik körében sorban odajárultak az oltár elé, és fogadták Jézus Krisztus Testét és vérét, aztán közösen, imádságban adtak hálát az Oltáriszentség ajándékáért, amiben részesültek. A szentmisét követően a diákebédlőben agapé várta az elsőáldozókat, melynek keretében köszöntötték szüleiket.
Köszönjük Nyeste Pál plébános atyának az áldozatos munkáját, Zólyomi Máténak és Nagy Béla tanítónak a ministráns szolgálatot, a tanítók segítségét, a gyóntatást végző atyák szolgálatát, és a zenei szolgálatot a DÚR zenekarnak.
